Anya, apa meg én

Mit mondhatnék, az életem szuperszónikus.
Vagyok én,Viki, az 5 éves egyeduralkodó.
Anya, az első számú rabszolgám, és Apa, a kettes számú rabszolga.
Udvartartásomba tartozik még Jani papa, aki gyakran lakik nálunk vendégként, Edit mama, akit messzi mamának is hívhatnék, mert kicsit messzebb lakik, így sajnos leginkább skype-on beszélgetünk, és van Mama és Papa, akik szintén hű alattvalóim, s lesik minden kívánságom.
No meg a tágabb család tagjai, de velük majd később ismerkedjünk.

Most azt részletezném, hogy az életem hibátlan.
Minden körülöttem forog, minden rólam szól.
Apa szokta is mondani, hogy ki van nyalva a popojkám, de tudom, csak viccel, hisz azt papírral töröljük, ha kell.
Panaszra azonban nincs okom.
Eddig.
Egy ideje változásokat érzek a levegőben, amik egyenlőre számomra még nemigen felfoghatóak.
Állítólag Anya kisbabát vár.

Na ezt tudom, mit jelent.
Dóri barátnőmnek is született nemrég kis tesója, úgyhogy képben vagyok csörgő meg cumi ügyben. Meg azt is látom, hogy több a gügyögés, cuppogás.
Na de ha ennyi az egész, semmi para.

Anya egyenlőre olyan, mint volt.
Kicsit többször álmos és kicsit többször ideges (Apa szerint a hormonok!) de semmi különös.

És abszolútt pozitívum, hogy nem jár dolgozni, előlépett állandó Anyarobot opcióba. S ezt imádom.
Szóval nekem egyenlőre jól jön ez a tesódolog.
De várjuk ki a végét!