Luca barátnőm anyukájának hatalmas a pocija, jól megfigyeltem a minap az óvodában. Most már tudom, neki hamarosan öcsikéje születik.
Ez szöget ütött a fejemben. Nekem is jól jönne egy öcsike. Ha már egyszer kistesóval kell ezután együtt élnem.
Hazaérvén megtudakoltam Anyát, ki lakik a pocakban.
Erre ő visszakérdezett:
– Te mit szeretnél, ki lakjon a pocakban, Hugi vagy öcsi?
– Öcsi! – feleltem teljes határozottsággal. – Akkor mi is ketten lennénk lányok, meg Apa is ketten lenne az öcsivel fiú. Egyenlően lennénk.
Anya mosolygott.
– Én annak örülnék, ha hugi érkezne, Apa meg Te pedig öcsit vártok. De még sajnos ezt nem fogjuk megtudni, annak később jön el az ideje.
– Miért? Most még nem tudja senki, ki lakik a pocidban?
– Nem, még nem látszik. Gyere, mutatok valamit.
Anya egy könyvet vett elő, s mutatott benne képeket. Egy furcsa, csiga szerű valamire mutatva azt mondta, így néz ki a pocakjában a kisbaba 11 hetesen.
– Az én tesóm egy csiga? – csodálkoztam el. Anya felnevetett, aztán megmutatott még néhány fotót.
Tovább tépelődve arra jutottam, legjobb lesz, ha majd megkérdezem a tesót magát. Hiszen Anya azt mondta, hall minket, s később reagálni is fog, sőt majd meg is rúg engem.
Nosza, gondoltam ennek itt az ideje. Nekem tudnom kell, öcsikém lesz-e, mint a Lucának.
Este ezért odahajoltam jó szorosan Anya pocijához, s suttogtam neki.
– Szia! Te kisfiú vagy, vagy kislány?
Vártam, de semmi nem történt. Még egy rúgás sem.
Szóval azt hiszem, aki bent lakik, se nem fiú, se nem lány.
Mégiscsak csiga lesz! Tudtam én!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: