A pocaklakó egy csiga
Luca barátnőm anyukájának hatalmas a pocija, jól megfigyeltem a minap az óvodában. Most már tudom, neki hamarosan öcsikéje születik.
Ez szöget ütött a fejemben. Nekem is jól jönne egy öcsike. Ha már egyszer kistesóval kell ezután együtt élnem.
Hazaérvén megtudakoltam Anyát, ki lakik a pocakban.
Erre ő visszakérdezett:
– Te mit szeretnél, ki lakjon a pocakban, Hugi vagy öcsi?
– Öcsi! – feleltem teljes határozottsággal. – Akkor mi is ketten lennénk lányok, meg Apa is ketten lenne az öcsivel fiú. Egyenlően lennénk.
Anya mosolygott.
– Én annak örülnék, ha hugi érkezne, Apa meg Te pedig öcsit vártok. De még sajnos ezt nem fogjuk megtudni, annak később jön el az ideje.
– Miért? Most még nem tudja senki, ki lakik a pocidban?
– Nem, még nem látszik. Gyere, mutatok valamit.
Anya egy könyvet vett elő, s mutatott benne képeket. Egy furcsa, csiga szerű valamire mutatva azt mondta, így néz ki a pocakjában a kisbaba 11 hetesen.
– Az én tesóm egy csiga? – csodálkoztam el. Anya felnevetett, aztán megmutatott még néhány fotót.
Tovább tépelődve arra jutottam, legjobb lesz, ha majd megkérdezem a tesót magát. Hiszen Anya azt mondta, hall minket, s később reagálni is fog, sőt majd meg is rúg engem.
Nosza, gondoltam ennek itt az ideje. Nekem tudnom kell, öcsikém lesz-e, mint a Lucának.
Este ezért odahajoltam jó szorosan Anya pocijához, s suttogtam neki.
– Szia! Te kisfiú vagy, vagy kislány?
Vártam, de semmi nem történt. Még egy rúgás sem.
Szóval azt hiszem, aki bent lakik, se nem fiú, se nem lány.
Mégiscsak csiga lesz! Tudtam én!