Nyugtalan vagyok

Kicsit nyugtalan vagyok.
Ezt Anya mondta Apának tegnap suttogva rólam. Azt hitte nem hallom, de tudhatná, nekem szuper éles a hallásom, szóval meghallottam.
Bár nem igazán tudom, mit jelent.
Mondjuk sokat piszkálom Anyát, meg picsogok is ha kell ha nem, (ezt meg Apa mondta) meg rosszakat is álmodom, de ez a nyugtalanság?

Tudom, mégsem lesz kistesóm.
Anya kórházban  volt, és azóta egy kicsit sírdogál elbújva. Ez nagyon megijeszt engem.
Anya sír, hát én is sírok.
Meg sokat szólok neki, hisz ő Anya, mindig válaszol. De most nem ugyanolyan valami, ezért is sírok.
Doktornénihez is sokat megy, úgyhogy azt hiszem beteg. Matricát viszont nem kapott a doktornénitől még egyszer sem, ez nem tetszik nekem.
A felnőttek miért nem kapnak matricát, ha ügyesen sóhajtanak? Fel nem bírom fogni!

Szóval tényleg kicsit sírok, mert akkor Anya mindig az ölébe vesz. És ez jó.
Én azt akarom, hogy minden a régi legyen. Meg egy új babát is akarok a húsvéti nyuszitól.
Azt hiszem,ezeket meg  is írom majd neki levélben.

És ha meglesz a baba, meg a tojások, és Anya is megint sokat nevet, akkor biztos én sem leszek majd nyugtalan.
Minden olyan lesz, mint régen.