
Zizeg az óvoda.Anya susog az óvónénikkel, a többi anyukával napok óta. Közben pedig minket gyerekeket vizslatnak.Aztán Anya engem otthon. Szinte nagyítóval néz át.– Fordulj a hasadra! Most feküdj hanyatt. Oké, nincs semmi. Mehetsz oviba! – szusszant megkönnyebbülten, s én is megkönnyebbülök.Még szép, hogy megyek, ki nem hagynám…én leszek a napos. Ma azonban már nem úszom meg….
Tovább »